Csizmadia Dóra Dalma

A szülők általában törekszenek arra, hogy a gyermeküknek jó legyen. De mi a jó a gyereknek? Az "elég jó" szülő figyeli a gyermek szükségleteit, hogy neki mi a jó, próbálja kitalálni, hogy mi járhat a fejében, vagyis mentalizál. Tökéletes szülő nincs, hogyan és miért lehetne tökéletes gyerek. Az emberi idegrendszer nem alkalmas a  tökéletességre, azzal segítünk a gyermekünknek, ha feltétel nélküli elfogadással vagyunk a személyisége, gondolatai, érzései felé, a viselkedésével kapcsolatban pedig kereteket tartunk es tanítunk. Ha önmagunkat is igyekszünk elfogadni, abból láthatja a mintát, hogy hibázni ér és nem kell a hibák, tökéletlenségek miatt tartós szégyent, bűntudatot érezni, amely mély szenvedést és érzelmi illetve verbális önbántalmazást okozhat.

A gyermek szükségletei kapcsán a szülő szükségleteiről is érdemes gondolkodni, mert időnként kompromisszumokra lehet szükség kettejük között, nem a szülői önfeladás az adekvát út.

Kisiskolás korban kezd a mágikus gondolkodás reálisabbá válni, ekkor a teljesítmény kerül fókuszba, érdemes a különórákat átgondolni. Az alapszükségletek is gyakran sérülhetnek, lényeges az elegendő alvás, vízfogyasztás, evés, fizikai és érzelmi biztonság.

Ha a gyereknek attól kell tartania, hogy haza érve a szülő feszült és indulatos lesz, ha napokig nem szól a gyerekhez, így fejezve ki a neheztelését, ha a gyereknek nincs szabadideje játszani, ha a levegőn nem tölt időt, ha a tanítás ideje alatt nem eszik semmit, csak haza érve, akkor az alapszükségletei sérülnek.

A felnőtt önszabályozása, feszültségeinek adekvát irányba történő kidolgozása az egyik kulcs az "elég jó szülőség"-hez. Ha nem veszi magára a gyerek indulatait, hanem a sajátjai mellett a gyermekéét is igyekszik kibírni, vagyis konténerezni, megérteni, együttérezni vele és keretezni a viselkedést, akkor egy magas minőségű együttműködés alakulhat ki.

A gyermek tapasztalati úton tanul. Kipróbál valamit, egy sportot, hobbyt, elmegy egy különórára, és zsigeri benyomás alakul ki benne. Az első alkalmak során ezek a benyomások mutatják meg, hogy hogyan érzi magát. Érthető, ha egy szülő azt képviseli, hogy adjunk pár alkalmat egy dolognak, hiszen az első alkalommal még lehet, hogy fél a gyerek, nem találja a helyét, ügyetlennek érzi magát, ez gyakran alakul, megismeri a helyzetet, rugalmasabban alkalmazkodik, beilleszkedik, új erőforrásait, képességeit hívhatja elő. Azonban nem érdemes kötelező jellegűen végig járni a tanévet, ha a gyermek nem érzi jól magát valahol, és egyébként ez egy választható óra, fontos lehetőség, ha kipróbálhat mást, a kísérletezéssel alakul ki, hogy miben hogy érzi magát, mi érdekli, mihez van tehetsége. 

A felnőttek számára is fontos lehet a "semmittevés", mert ez idő alatt az agy feldolgozza a korábbi ingereket, történéseket, és felkészül a következőkre. A gyermekeknek ez különösen fontos, illetve látni azt a mintát, hogy a felnőtt nem csak akkor érzi jól magát, ha "hasznos", hanem érvényes a pihenés, szabadidő, lazítás is.