Csizmadia Dóra Dalma

A tanár-diák kapcsolatot több oldalról kell megvizsgálnunk, hogy megértsük, hogyan változott, és mit tehetünk annak érdekében, hogy jobbá tegyük. Az alábbiakban a probléma dinamikájára szeretném felhívni a figyelmet, illetve röviden összefoglalom, hogy mit tehetünk a helyzet javítása érdekében.

Háttér
A tanár-diák viszony a látszattal ellentétben nem két, hanem három oldalú: tanár - diák - szülő háromszögről beszélhetünk, az aktuális helyzet pedig a szereplőket érintő tényezők összjátékából adódik.
A diákok milyen mintát látnak otthon, és mit kapnak a szüleiktől? Szeretetben nőnek-e fel, úgy, hogy elegendő törődést, odafigyelést kapnak? Elsajátítanak-e konfliktuskezelési, stresszkezelési módokat? Milyen mértékű önkontroll és érzelmi stabilitás jellemzi őket?
Ha elhanyagoló, vagy erőszakos légkörből érkeznek a diákok, a lelki sérülések igencsak visszavetik őket abban, hogy a társaikkal, vagy a felnőttekkel szemben adekvátan viselkedjenek, ez különösen kiélezett lehet teljesítményhelyzetben.
Ha felgyülemlik a feszültség, amelyet nem tudnak levezetni, akkor az könnyen agresszióba, illetve önmaguk ellen irányuló agresszióba csaphat át.
A gyerekek környezete, amelyből érkeznek, gyakran hiányos és nem adja meg az egészséges személyiségfejlődéshez alapvetően szükséges tényezőket, ha sok agressziót látnak, akkor huzamosabb idő után közömbössé válhatnak iránta (Bandura kutatásai).
Az elhanyagolás csaknem a felét teszi ki a bántalmazásnak, a másik felét pedig kb. fele-fele arányban a fizikai és érzelmi erőszak (Prof. Dr. Bagdy Emőke).
A tanítók esetében említenünk kell az alacsony fizetést, a sok esetben kevéssé érdeklődő és alulmotivált fiatalokat a tanórán, és a magánéleti gondokat, amelyeket nem minden esetben tudnak letenni az iskolába lépve.
A tanárok és diákok közötti szakadékot növeli a felgyorsult világ, a rengeteg inger, amely lefoglalja a diákok figyelmét, a közösségi oldalak vonzóbbak, érdekesebbek lehetnek, mint a tanóra anyaga. Az oktatási rendszer elavult, és egyre távolabb kerül a diákok igényeitől, miközben az igények is egyre markánsabban jelennek meg, gyakran ezt a diákok a lázadásukkal is jelzik, úgy érzik, nem számít az akaratuk.
A pedagógusok életében is megjelennek hátráltató tényezők, sok a munkával járó lelki teher, felelősség és tennivaló, sokan nem tudtak még változtatni a korábbi világban hatékony tanítási technikákon annak megfelelően, ahogy azt a gyorsan változó világ kívánná.



Javaslatok
A pedagógusok és szülők kapcsolattartása, a kölcsönös bizalom nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a diák érdekeit nézzék, és ő legyen a középpontban.
Napi szinten alig van valódi kommunikáció a szülők és gyermekeik között, a napi fél órát sem éri el, holott a TV-nézés napi adagja több órára rúg. A szülők feladata és felelőssége, amelyet a pedagógus nem pótolhat, csak kiegészíthet, hogy szeressék a gyermeküket, és odafigyeljenek rá, valódi törődést, mindemellett pedig érzelmi biztonságot és megfelelő kereteket nyújtsanak neki. Mutassák meg neki a hétköznapok során a saját viselkedésükkel is, hogy hogyan lehet adekvátan kezelni a stresszt és a konfliktusokat, és beszéljenek is ezekről a témákról. Mindannyiunk számára fontos a megfelelő konfliktuskezelés, problémamegoldó, asszertív hozzáállás, amely során a másik személyt nem éri bántás, mégis a megoldás felé tudunk indulni.
Otthon, és az iskolában is fontos tudni, hogy a dicsért gyerekek gyorsabban fejlődnek, az elmarasztaltak lemaradnak, ez az önbeteljesítő jóslat bizonyított hatása.
A pedagógusok legfőbb munkaeszköze a személyiségük, amelyet folyamatosan érdemes karban tartani, fejleszteni, hiszen nagy szerepet játszik a tanulók személyiségének formálásában is. A szakmai személyiség fejlesztése tréning, képzés formájában is lehetséges, amely nem a tárgyi tudásra, hanem a mentálhigiénére, megküzdési technikák kialakítására irányul.
Az emberekkel foglalkozó pályákon ki vagyunk téve a kiégés veszélyének. Ez ellen nap mint nap tennünk kell, mert a kezdeti lelkesedés után a frusztrált, majd apatikus viszonyulás rombolja a személyiséget, és a vele kapcsolatba kerülő, növekvő fiatalok lelkét is. A magánéleti harmónia, a kikapcsolódás, önképzés, a társasági élet, a kulturális, szellemi élmények, a sport, az utazás, a hobbyk mind segítenek abban, hogy tanári mivoltunkat és az azzal kapcsolatos nehézségeket letéve, magánemberként is feltöltődjünk, ugyanígy pedig az iskolába lépve kizárhassuk a magánéleti nehézségeinket, és tanári hivatásunkra koncentrálva végezhessük a munkánkat.
A hatalmi pozíció ideje lejárt, a demokratikusabb stílus, az együttműködés, a meggyőzés, motiválás, több irányú kommunikáció, csoportmunka szerepe hangsúlyosabb lett. Mindezek mellett, ha a helyzet úgy kívánja meg, akkor továbbra is a leghatározottabb fellépés szükséges. A tekintélynél fontosabb, hogy a diákok szeressék a tanárukat, hiszen csak attól tudnak tanulni, akit kedvelnek. Ez gyakran már azzal is elérhető, ha a tanár mosolyogva, szeretettel fordul a diákok felé. Fontos az elfogadás, empátia, érdeklődő odafordulás, aktív hallgatás, együttműködés, tűrőképesség.
A motiválás része, hogy nem csak a tanár céljai kapnak helyet a tanítás világában, hanem az is, hogy a diákoknak is legyenek saját céljaik, és akarják elérni azokat.
Szükséges a szempontváltás, a hagyományos tanítási módoknak meg kell újulniuk, régóta tudjuk, hogy az egyirányú közlés a mai diákok számára nem hatékony.
A szülőknek és a tanároknak is nagy figyelmet kell szentelniük a gyermekeknek, hiszen lehetnek olyan tünetek, jelek, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy baj van, nem tud megküzdeni az őt ért nehézségekkel egy diák. Az alvás-, evés-, viselkedési és koncentrációs zavaroktól kezdve a depresszív hangulat, a teljesítményromlás, kapcsolati nehézségek, önsértés (pl. vagdosás), öngyilkossági késztetés, agresszivitás, szorongás, nagy fokú bizalmatlanság, szeparáció, problémamegoldási nehézségek, beilleszkedési zavarok, önértékelési problémák észrevétele rendkívül fontos.

Fegyelmezetlen viselkedés
A fegyelmezetlenség oka az is lehet, ha a diák tehetetlennek érzi magát, illetve a figyelmet szeretné felhívni, mert kevés törődést kap. Előfordul, hogy elakad a feladatmegoldásban, de nem kér segítséget. Ha ilyenkor a tanár kérés nélkül is segítséget nyújt, akkor ezzel megszűnik a fegyelmezetlen viselkedés.
Előfordul, hogy akár az osztályból többeket is érintő esemény miatt különösen feszültek a diákok, ilyenkor érdemes valamelyest átstruktúrálni az óra programját, a diákok értékelni fogják a rugalmasságot.
Jobban megy a tanulás, ha a diák több pozitív megerősítést kap, tehát a jegyeken túl is van értékelés, ha érzi, hogy a munkája eredményes, mert ha ennek az ellenkezőjével szembesül, akkor könnyen lehetséges, hogy megtagadja a további munkát.
Jobban odafigyelnek és érdeklődőbbek a diákok, ha az órák élénkek, nem kell várakozniuk arra, hogy a tanár előkészüljön egyik feladatról a másikra, ha olyan kérdéseket kapnak, amelyek érdekes problémát jelentenek a számukra.
A tanár jobban tud fegyelmezni, ha többirányú a figyelme, és még korán észreveszi a fegyelmezetlenséget, következetesen reagál, nem reagálja túl hisztérikusan, hanem higgadt marad, és nem szól rá tévedésből fegyelmezett diákokra.
A fegyelmezetlenségre megfelelő reakció lehet, ha szándékosan nem vesszük figyelembe a viselkedést, ezért az megszűnik, illetve ha valamilyen jelzéssel, közeledéssel, érintéssel reagálunk rá, anélkül, hogy megszakítanánk a tanítást.

A témához kapcsolódó két riport itt és itt megnézhető.
A témához kapcsolódó cikk: Facebook és a tanár - diák kapcsolat

írta: Csizmadia Dóra