Miért nem hallgat rám a felnőtt gyerekem?
A levélíró 30 éves gyermeke a szakítást követően fél évvel később visszafogadta korábbi párját, ezt a szülő nem nézi jó szemmel, és félti a fiát attól, hogy újra megtörténik vele az, ami korábban, rosszul fog vele bánni, és elhagyja a párja, és az egészsége is újra megsínyli. Úgy érzi, hogy nem tudja megállni, hogy ne szóljon, viszont a fiával emiatt romlott a kapcsolatuk.
Tisztelt Levélíró! Köszönöm, hogy írt, és örülök, hogy elgondolkodott ezen a helyzeten. Abszolút érthető, hogy félti a fiát, és az egészségét is, szülőként nagyon nehéz azt látni, hogy a gyermekünkkel (még ha már felnőtt is) rosszul bánnak, főleg a párja, akit szeret, és aki különösen mély sebeket tud okozni neki. A szeretteinket mindig védeni szeretnénk, és ezért kifejezzük, hogy ki az, akit távol szeretnénk tőlük tudni. Sajnos nem kellemes megtapasztalni, hogy erről mi nem dönthetünk, csakis a gyermekünk. Ő ítéli meg, hogy kit enged az életébe, talán úgy látta, hogy most a párja bizonyított, és ezzel újra elnyerte a bizalmát. Biztosan nem volt könnyű ezt a döntést meghoznia, és talán támogatást vár Öntől, mivel ezt azonban nem kapja meg, romlott az anya-fia kapcsolat. Gyakran látjuk, hogy ha egy véleményt, meglátást kívülről szeretnénk bevinni valaki életébe, mi szeretnénk megmondani, hogy mit hogyan érdemes tennie, akkor ezt nem fogadja el, sőt talán daccal, haraggal reagál, elfordul tőlünk. Viszont ha a saját bőrén tapasztalja meg, a legtöbb ember számára kizárólag az idézheti elő a változást. Tudom, hogy nehéz arra gondolnia, hogy talán most türelmesnek és elfogadónak érdemes lennie, de nem vehetjük át a döntés felelősségét a szeretteinktől. Ha a fia azt látja, hogy (bár nem kell feltétlenül kedvességet magára erőltetni a barátnővel szemben) Ön elfogadja, tiszteletben tartja a helyzetet, és nem tesz negatív megjegyzéseket, akkor biztosan javulni fog a fiával a kapcsolatuk! Az idő alátámasztja majd valamelyikük igazságát, de előre nem tudhatjuk, a fia lehet, hogy teljesen biztos benne, hogy megváltozott a párja, és megbánta, amit tett, illetve szeretné ezt hinni. Lehet, hogy az Ön véleménye a múltra emlékezteti őt, de ő most nem akar erre gondolni, ezért kevesebb figyelmet szentel Önnek. A felnőtté válás során fontos lépés, hogy megtapasztaljuk a döntéseink és tetteink következményeit, ettől sajnos nem lehet megvédeni senkit sem hosszútávon, viszont ha egyszer megtanulunk egy leckét, legközelebb jobban döntünk, és erősödünk a tapasztalataink által, jobban kezeljük majd a helyzeteket. A fiával is ez fog történni, a saját személyiségfejlődése útján halad, nem ugorhatunk nagyobbat helyette, neki kell megtennie, ha úgy látja, hogy eljött az ideje, és felkészült rá. Kívánok Önnek sok erőt, türelmet, és sok örömet a saját életébe, amelyek elvonhatják a figyelmét a barátnőről.
írta: Csizmadia Dóra
Tisztelt Levélíró! Köszönöm, hogy írt, és örülök, hogy elgondolkodott ezen a helyzeten. Abszolút érthető, hogy félti a fiát, és az egészségét is, szülőként nagyon nehéz azt látni, hogy a gyermekünkkel (még ha már felnőtt is) rosszul bánnak, főleg a párja, akit szeret, és aki különösen mély sebeket tud okozni neki. A szeretteinket mindig védeni szeretnénk, és ezért kifejezzük, hogy ki az, akit távol szeretnénk tőlük tudni. Sajnos nem kellemes megtapasztalni, hogy erről mi nem dönthetünk, csakis a gyermekünk. Ő ítéli meg, hogy kit enged az életébe, talán úgy látta, hogy most a párja bizonyított, és ezzel újra elnyerte a bizalmát. Biztosan nem volt könnyű ezt a döntést meghoznia, és talán támogatást vár Öntől, mivel ezt azonban nem kapja meg, romlott az anya-fia kapcsolat. Gyakran látjuk, hogy ha egy véleményt, meglátást kívülről szeretnénk bevinni valaki életébe, mi szeretnénk megmondani, hogy mit hogyan érdemes tennie, akkor ezt nem fogadja el, sőt talán daccal, haraggal reagál, elfordul tőlünk. Viszont ha a saját bőrén tapasztalja meg, a legtöbb ember számára kizárólag az idézheti elő a változást. Tudom, hogy nehéz arra gondolnia, hogy talán most türelmesnek és elfogadónak érdemes lennie, de nem vehetjük át a döntés felelősségét a szeretteinktől. Ha a fia azt látja, hogy (bár nem kell feltétlenül kedvességet magára erőltetni a barátnővel szemben) Ön elfogadja, tiszteletben tartja a helyzetet, és nem tesz negatív megjegyzéseket, akkor biztosan javulni fog a fiával a kapcsolatuk! Az idő alátámasztja majd valamelyikük igazságát, de előre nem tudhatjuk, a fia lehet, hogy teljesen biztos benne, hogy megváltozott a párja, és megbánta, amit tett, illetve szeretné ezt hinni. Lehet, hogy az Ön véleménye a múltra emlékezteti őt, de ő most nem akar erre gondolni, ezért kevesebb figyelmet szentel Önnek. A felnőtté válás során fontos lépés, hogy megtapasztaljuk a döntéseink és tetteink következményeit, ettől sajnos nem lehet megvédeni senkit sem hosszútávon, viszont ha egyszer megtanulunk egy leckét, legközelebb jobban döntünk, és erősödünk a tapasztalataink által, jobban kezeljük majd a helyzeteket. A fiával is ez fog történni, a saját személyiségfejlődése útján halad, nem ugorhatunk nagyobbat helyette, neki kell megtennie, ha úgy látja, hogy eljött az ideje, és felkészült rá. Kívánok Önnek sok erőt, türelmet, és sok örömet a saját életébe, amelyek elvonhatják a figyelmét a barátnőről.
írta: Csizmadia Dóra
Vissza az írásokhoz
Legutóbbi írások
Kulcsszavak